E határozat a közléssel jogerős, ellene további fellebbezésnek és bíróság általi felülvizsgá­latnak nincs helye.

Indokolás

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság Társas Vállalkozások: Ellenőrzési Osztály 11. az x. számú megbízólevél alap­ján bevallások:utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a TAR-TECH Kft. adózónál 2005. évre vonatkozóan tételes egészségügyi hozzájárulás adónemben.

Az elsőfokú adóhatóság a jegyzőkönyvi megállapításokat realizáló határozatban adózó ter­hére tételes egészségügyi hozzájárulásban 66.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak: minősült.

Az adóhiány jogkövetkezményeként 7.000 Ft adóbírságot szabtak ki és 11.000 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.

A határozattal szemben adózó fellebbezést nyújtott be, melyben a következőket adta elő: Fenntartja az előző határozat elleni fellebbezését és annak indokait. .Jogi álláspontja szerint a 66 eFt tételes egészségügyi hozzájárulási hiány megállapítása jogalap nélküli és törvény­sértő. Következésképpen törvénysértő ennek folyományaként a 7 eFt adóbírság és a 11 eFt késedelmi pótlék: kiszabása is.

Úgy véli. hogy ennek egyik, de döntő oka. hogy a módosított határozat F. A. és K. M. ügyvezetők esetében 2005. évre az 1998. évi LXVI. törvény (Eho. -tv.) „a kifi­zetővel fennálló tagi jogviszony”-ra vonatkozó 6. § (3) bekezdés b) pontját alkalmazza a „választott tisztségviselői jogviszony"-ra vonatkozó d) pont helyett.

Véleménye szerint az adóhatóság tévesen úgy véli, hogy abból a tényből, miszerint a társa­sági szerződés 23. §.-a az ügyvezető szó többes számát használja az ügyvezetői feladatok felsorolásánál, kizárólag az következhetnék,. hogy mindkét ügyvezető személyes közremű­ködésre kötelezett a 23. §. a-h) pontjában felsorolt feladatok: tekintetében.

Előadja, hogy 2005. évben a legfeljebb három fővel dolgozó k:is családi vállalkozás ügyve­zetői teendői sem napi, sem havi, sem éves szinten nem igényelték és ma sem igénylik két fő ügyvezetői tevékenységét.

Felsorolja a 2005. évben szükséges ügyvezetői tevékenységeket, mely szerint 2005. január 11-­én ugyan ellenjegyzésre került a már 2004-ben a tagok által aláírt társasági szerződés, de csak azért, mert az ügyvéd kiegészítette egy általa kifelejtett szövegrésszel, így 2005-ben a társasági szerződéssel kapcsolatban nem volt ügyvezetői feladat.

Ezen kívül F. A. 2005-ben havonta 1 alkalommal 3 órányi időtartamban átadta a könyvelőnek: a könyvelési bizonylatokat. és szükség szerint aláírta és átvette a cég bevallá­sát vagy beszámolóját.

Továbbá 1 alkalommal a beszámoló jóváhagyására taggyűlést hívott össze, mely az előké­szítéssel és levezetéssel együtt sem vett igénybe 5 óránál többet.

Végül 2005.. szeptember l-től alkalmazta K. M.-t. önálló ügyintéző munkakörbe. Vele a félvételét és a fizetés nélküli szabadságengedély kiállítását leszámítva más feladata a szeptemberi hónapban nem volt.

Tényként közli, hogy ezt az egy emberesnek is alig nevezhető feladatot kizárólag F. A. látta el 2005-ben.

Ezt a tényállást a hatóság nem vizsgálta, pusztán feltételezésbe bocsátkozott.

Tény. hogy K. M. nem vett részt az ügyvezetői feladatok ellátásában, a hatóság a határozatában nem bizonyította semmilyen módon, hogy F. A.-n kívül K. M. is személyesen közreműködött volna a társaság tevékenységében. Pedig ezt az Eho. tv. 6. § (3) bekezdésének b) pontja megkívánja.

Álláspontja szerint jelentősége van annak a törvényi megfogalmazásnak:, hogy „a tag a ki­fizető tevékenységében személyesen közreműködik”, mivel ez nem azonos azzal a megfo­galmazással hogy, „a társasági szerződés alapján személyes közreműködésre kötelezett'".

A törvény személyes közreműködési kötelezettséget követel meg, ilyet azonban a revízió nem bizonyított. Mindez kizárja adózó K. M. miatti eho hiányának és vonzatának megállapíthatóságát.

Úgy véli. hogy a határozat okszerűtlen megállapítást tesz abban a tekintetben. hogy a társa­sági szerződés 23. §-ában az ügyvezetők feladataiként felsorolt tevékenységek szerződés­ben rögzítendő és vállalandó tagi feladatok lennének.

Ez a feladatfelsorolás csak: arra szolgál. hogy egy helyre gyűjtse össze és emlékeztesse a tagokat és ügyvezetőket arra. hogy mik is a régi Gt. különböző helyein szereplő ügyvezetői feladatok.

A taggyűlés az ügyvezetőknek más feladatot nem szabott.

Tehát ezek a feladatok nem személyre szabott, személyes közreműködési kötelezettséget ,jelentő feladatok, csupán a régi Gt-ben rögzített ügyvezetői feladatok, kötelezettségek egy helyre gyűjtve.

Hivatkozik a régi Gt. 131. § (1) bekezdésére, mely szerint a társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni szolgáltatás teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. A tagok által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes közreműködés is mel­lékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon alapul. A mellékszolgáltatás telje­sítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni.

Álláspontja szerint ilyet a társasági szerződés nem tartalmaz. ezért az ügyvezetői törvénnyi feladatokat és kötelezettségeket mellékszolgáltatásnak tekinteni törvényellenes.

A fentiekből következik, hogy az eho kötelezettség megállapítására csak az Eho. tv. 6. § (3) bekezdésének d) pontja alkalmazható, ez mind a F. A., mind a K. M. utáni eho hiány megállapítását kizárja, tekintve. hogy 2005. évben egyetlen fillért sem vettel: fel. Tényként állapítja meg, hogy F. A. és K. M. adózó kft. tagjai és ügyveze­tői voltak. A régi Gt. a 21. §-ban kimondja, hogy a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el. A vezető tisztségviselő korlátolt felelősségű társaságnál az ügyve­zető. A 24. § ( l ) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre. de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben kijelölni. Ha a társasági szerző­désben a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni.

Kétségtelen tehát,. hogy F. A. és K. M. 2005. évben ügyvezetők voltak, mert adózó társasági szerződésének 23. § első mondata szerint a tagok öt év időtartamra ügyvezetőt választottak.

E jogviszonyuk máig nem szűnt meg, így ők választott tisztségviselők.

Úgy véli, hogy ezt az értelmezést erősíti az Eho. tv. 2006.-tól hatályos 6. § (3) bekezdésé­nek módosított d) pontja, mely szerint adózó tételes eho-t akkor fizet a választott tisztségvi­selői jogviszony....gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének társasági jogi jogviszonya alapján, ha a tisztségviselő e tevékenységéből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát. ille­tőleg naptári napokra számítva annak harmincad részét. Itt az értelmezési viták elkerülé­sére és az új Gt-vel való fogalmi összhang megteremtésére kiemelték a „gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének társasági jogi jogviszonya” fogalmat.

Megjegyzi még, hogy az Eho tv. 6. §-a olyan kizáró kitételt nem tartalmaz - hogy a 6. § (3) bekezdés d) pontja nem alkalmazható, ha a kifizető választott tisztségviselője tagi ,jogvi­szonyban is áll vele, vagy a b) pont nem írja elő, hogy e tagi jogviszonyra vonatkozó sza­bályt kell alkalmazni akkor is, ha a tag egyben választott tisztségviselő is, valamint a b) és d) pont együtt sem alkalmazható, mert ellentmondanak egymásnak.

Ezért jogi álláspontja szerint csakis az Eho tv. 6. § (3 ) bekezdés d) pontja alkalmazható adózó esetében.

Előadja. hogy kereskedelmi tevékenységét 2005. január 1-től május 20-i betegségéig a heti 36 órás munkaviszonya mellett és munkaidején túl K. T., adózó tagja végezte díja­zás nélkül. Tehát eho nem terheli.

2005. szeptember 1. és 30. közötti időszakban a kereskedelmi tevékenységet munkavi­szonyban K. M. ügyintézőként látta el. Eho kötelezettsége rendezett.

2005. május 21-től augusztus 31-ig, valamint október 1-től december 31-ig a más vállalat­nál heti 40 órás munkaviszonyban lévő K. Z. vitte a kereskedelmi tevékenységet díjazás nélkül, mint szüleivel, F. A.-val és K.. T.-al együtt élő és egy helyen lakó családtag, szóbeli megbízási szerződés alapján, szüleinek segítve. Eho fizetési kötele­zettség esetében sem merülhetett fel.

Mindezekre tekintettel kéri az elsőfokú határozatot felülbírálni, az eho hiány megállapítá­sát, ­az adóbírság és a késedelmi pótlék: kiszabását mellőzni.

A fellebbezést, a megtámadott határozatot és az azt megelőző eljárást az iratok: alapján megvizsgáltam és a következőket állapítottam meg:

A fellebbezés megalapozott.

Az elsőfokú adóhatóság megállapításait az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi I,XVI. törvény (Eho tv.) 6. § (1) bekezdése, a (3) bekezdés b) pontja, a 9. § ( l ) bekezdése, a 10. § (1) bekezdése, a 11. § (1) bekezdése, illetve a 7. § ( l ) bekezdés b) pontja alapján tette.

A tényállás szerint adózó a vizsgált időszakra és adónemre önellenőrzés keretében 3000 Ft kötelezettséget vallott.

Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy adózónak a társasági szerződés szerint két ügyvezetője van, F. A. és K. M., akik egyben a társaság tagjai is. A társasá­gi szerződésben rögzítettek szerint a társaság alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat F. A. gyakorolja.

A társaságnak 2005. augusztus 31. napjáig alkalmazottja nem volt, 2005. szeptember l. nap­jától határozatlan idejű munkaszerződést kötöttek K. M.-val, aki 2005. október 3 -­tól fizetés nélküli szabadságot kapott. Az önellenőrzés keretében bevallott tételes egészség­ügyi hozzájárulás az ő munkaviszonyára tekintettel terhelte a társaságot.

Az elsőfokú adóhatóság rögzítette határozatában, hogy F. A. és K. M. a társaság ügyvezetői, ügyvezetői tevékenységüket tagi jogviszony keretében látják el, így rá­juk az Eho. tv. 6. § (3) bekezdés b) pontja vonatkozik, mely alapján a tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló tagi jogviszony (ide, nem értve a szövetkezeti tagi jogviszonyt) alapján kell megfizetni, ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik.

Eljárásom során megállapítottam. hogy az elsőfokú adóhatóság tévesen minősítette az ügy-vezetők jogviszonyát.

A vizsgált időszakban hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 21. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társa­ságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések: szerint - a vezető tisztségviselők látják el.

A (2) bekezdés alapján korlátolt felelősségű társaság esetében a vezető tisztségviselő az ügyvezető.

A 24. § (1) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőket határozott időre, de legfeljebb öt év­re kell megválasztani. illetve a társasági szerződésben kijelölni.

A régi Gt. 131. § (1) bekezdésében előírtak szerint a társaság tagjai törzsbetétjük szolgálta­tásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás ( a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesí­tésére is kötelezettséget vállalhatnak.. A tagok által - nem választott tisztségviselőként ­végzett személyes közreműködés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszo­nyon alapul. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell sza­bályozni.

A hivatkozott törvényi rendelkezésekből következően jelen esetben az ügyvezetők válasz­tott tisztségviselők, tevékenységükért díjazásban nem részesülnek. A társasági szerződésben nem szerepel. hogy a társaság tevékenységében személyes közreműködést vállaltak volna, az ügyvezetés pedig nem minősül a társaság tevékenységében való személyes közreműkö­désnek. Amennyiben a tag személyes közreműködést vállal a társaság tevékenységében. tisztázni kell, hogy azt milyen jogviszony keretéhen teszi. Ez történhet munkaviszony, meg­bírási jogviszony keretében,. illetve mellékszolgáltatásként, de ez utóbbi esetben a társasági szerződésben annak részletes szabályait rögzíteni kell.

Jelen ügyben ilyen nem szerepel a társasági szerződésben, az ügyvezetés pedig nem lehet mellékszolgáltatás.

Adózó ügyvezetőire az Eho tv. 6. § (3) bekezdés d) pontját kell alkalmazni, mely szerint a tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló választott tisztségviselői jogvi­szony alapján kell megfizetni, ha a választott tisztségviselő e tevékenységéből szármaró ,jö­vedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi össze­gének harminc százalékát, illetőleg naptári napol:ra számítva annak harmincad részét.

Adózó ügyvezetői jövedelemben nem részesültek, így utánuk adózót tételes járulékfizetés nem terhelte.

A fentiekre tekintettel megállapítottam, hogy az elsőfokú adóhatóság helytelenül minősítet­te adózó ügyvezetőinek jogviszonyát, ezért a fellebbezésnek helyt adtam, és a megállapí­tást, valamint annak jogkövetkezményeit töröltem.

.

A határozat a közlés napján válik jogerőssé a közigazgatási hatósági el,járás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 128. § (4) be­kezdése alapján.

Az adóhatóság hatásköréről és illetékességéről az adózás rendjéről szóló, többször módosí­tott 2003. évi XCII. törvény (Art.) 71. és 72. §-a, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006.(XII. 23.) Kormányrendelet 8. § (2) bekezdése rendelkezik.

A határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét az Art. 143. § (1) bekezdése zárja ki

Az illeték visszatérítéséről az illetékekről szóló. többször módosított 1990. évi XCIII. tör­vény ­(ltv.) 32. § (1 j-(2) bekezdése és a 73. § (3) bekezdése alapján rendelkeztem.

Az illeték visszatérítése során az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja és a 151. § (2) bekezdése alapján visszatartási jog illeti meg az adóhatóságot.

Határozatom a hivatkozott jogszabályokon, valamint az Art. 138. § (1) bekezdésén és a Ket. 72. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest. 2008. április 07.

YX
vezető